Rólam

Kicsoda Karda Jázmin?

Az a fajta kislány voltam aki már az óvodából is összefirkàlt karral ment haza.

Kicsi gyerekkorom óta a rajzolás volt az a dolog ami maximálisan lekötötte a figyelmemet. Lehetett nekem barbim vagy bármilyen más játékom, de ha találtam egy papírt és egy ceruzát akkor órákig elvoltam és megszűnt körülöttem a világ.

Később aztán rájöttem, hogy nem is kell ehhez a tevékenységhez papír…

8 éves voltam, amikor először tudatosult bennem hogy mi is az a tetoválás, amikor is sokak által ismert tv-s tetováló reality betekintést engedett több tetováló stúdió életébe.

Megismertem azt a nőt aki mind mai napig a legnagyobb inspirációt nyújtja számomra.

Kat Von D-t.

Kat a múzsám, személyében megtaláltam azt, amivé válni szeretnék. Ez volt az egyik pont az életemben amikor biztos voltam abban mit akarok.

A dolgomat mondjuk nem könnyítette meg az, hogy a szüleim teljesen más pályára szántak. Orvos, ügyvéd amit bizonyosan mindenkinek a szülei hajtogatnak.

15 éves lehettem amikor rájöttek, hogy extrém pályaválasztási szándékom bizony nem holmi hiú ábránd. Édesapám egy kikötéssel ment bele: “meg kell ígérned, hogy neked soha nem lesz tetoválásod.” Amit hát lássunk be elég nehezen tudtam volna betartani és nem akartam neki olyat ígérni, amit úgy is megszegtem volna, ezért abban állapodtunk meg, hogy amíg egy fedél alatt élünk addig nem lesz tetoválásom. (Ezt sikerült is megtartanom.)

16 éves voltam, amikor a karácsonyfa alatt ott volt életem első tetováló felszerelése.

Azt az örömöt amit akkor éreztem azt nem tudom elmondani szavakkal. Hálás vagyok nekik, hogy lehetőséget adtak bizonyítani és hogy hittek bennem. 

Fiatalkorom ellenére, még az a tetováló vagyok aki még nem akadémián végzett.. Mentort találni nem volt zökkenőmentes, úgy ahogyan az sem, hogy tini-lányként boldogulni tudjak ebben a szakmában.

Végül egy Budapesti tetováló segített átadni az alapokat, majd igazából az önfejlesztés útján idultam el, elvégeztem több rajz iskolát és olyanoktól tanulhattam mint a Príma Primissia Dijas festő művész Garay Nagy Norbert és az Egri Művészeti Főiskola Grafikus docensétől Molnár László Józseftől. Végül egy grafikus végzettséggel zártam iskolás tanulmányaim.

Tanulmányaim befejezése után költöztünk le Nagykanizsára családi okokból kifolyólag. 19 éves voltam nem volt egyszerű újrakezdeni úgymond az életet és itthagyni a barátokat, hiszen Vácott már két éve tetováltam és kezdett kialakulni a vendégköröm. Egy idegen Városban újra a nulláról kellett felépíteni az új életemet, vállalkozásomat, amit így utólag már nem bánok… sőt hálás vagyok a sorsnak hogy így alakult mert így lehetőségem volt saját stúdiót nyitni önerőből és megtapasztalni fiatal lányként lépcsőről lépcsőre hogyan lehet fejlődni és eljutni odáig, hogy most már azon gondolkozhatok hogy hogyan nyitom meg első stúdiómat Budapesten.

Számtalan dolog formálta a stílusomat..

Mivel az életemet mindig is meghatározta a rajzolás és általában rotling és ceruza rajzokat készítettem, valamint imádok festeni, így nem volt kérdés hogy a linework stílus lesz a szerelem. Ezt követően meg persze a watercolor. Imádom a színekkel való jatekot, hogy kedvemre “fröcskölhetek” mint egy rossz gyerek, aki valahol meg mindig ott él bennem. Amikor kontúrozok akkor magabiztosnak érzem magam, legszívesebben körbevonalaznám az egész világot vele es kiszíneznék mindenkit színesre, aki csak szembe jön velem.

Úgy érzem sosem elég tanulni és fejlődni, tudom, hogy van még hova, sőt mindig lesz még hova. 

Szeretem és élvezem a munkám, imádom az életet, hogy nap mint nap azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

Remélem hamarosan találkozunk és megismerhetjük egymást személyesen is!